Beszélgetés a Labant művészházaspárral

 

Családi házuk teraszán, a madárcsicsergéstől zengő zöldövezetben beszélgettem a művészházaspárral. A férj, Labant Csaba dalszerző, előadóművész, békenagykövet és természetgyógyász, felesége a venezuelai származású Ada, fuvolaművész, művésztanár. Szemükben az őszinte tisztaság fénye csillog, a nyugalom, a szeretet, a benső béke harmóniája egyesül művészetükben.

- Hogyan ismerkedtek meg? - kérdem tőlük.

- A zene révén találkoztunk – meséli Csaba - egy indiai énekesnő jóvoltából. A hölgynek – aki mindkettőnk lelki vezetőjének, meditációs mesterének a felesége – európai körútján valahogyan Németországban felejtődött a harmóniumja, végül én segítettem ki a sajátommal, amikor Budapestre érkezett. Másnap kaptam tőle egy üzenetet, hogy köszöni szépen, de szüksége volna még egy hangszerre. Első felindulásomban rávágtam, hogy nincs, de aztán hamar bevillant, hogy bizonyára nem ok nélkül kér, így aztán visszahívtam, s kiderült: rosszul tolmácsolták az üzenetét, engem várna a másik hangszerrel együtt, szeretné, ha kísérném. Természetesen örömmel elfogadtam a megtisztelő felkérést.

Szegeden volt a következő előadás, a sztrádán ért a maharáni üzenete, hogy elnézést, de nem ér rá, a fuvolista lányt keressem meg, vele próbáljak, ő majd megmutatja a műsort, gyakoroljunk, s este a színpadon találkozunk. Kis híján visszafordultam sértődöttségemben, de szerencsére erőt vettem magamon, lenyeltem a békát, s mit volt mit tennem, mentem a fuvolista lányhoz próbálni. Ahogy megláttuk egymást, első látásra egymásba szerettünk, s szerelmünk az évek múltával csak növekszik.

- Én pedig fáradt voltam, s elhatároztam, hogy a szállodai szobámban fogok pihenni délután, erre csörgött a telefon, hogy jön egy magyar zenész, tanítsam meg neki estig a műsort – meséli Ada, aki nagy szeretettel tartja karjában harmadik, legkisebb gyermeküket.

- A zenének köszönhetően találkoztak, mi a zenéjük célja?

- A zene, ha belülről jön, gyógyítja a lelket. Láthatatlan híddal köt össze bennünket, s hangol rá természetes módon a békére. Sok esetben a szavaknál gyorsabban és könnyebben talál utat az emberek szívéhez.

- Hogyan kezdődött a zene iránti vonzalma? - kérdezem Csabát.

- Már kisgyermekként is nagyon szerettem dalolni. Rádöbbentem, hogy az egész világ egy óriási szimfónia, melynek mi mindannyian a hangjai vagyunk.

- Volt-e valami meghatározó esemény az életében, amelynek hatására döntött a zenei pálya mellett?

- A '80-as évek végén, még tinédzser voltam, amikor Balatonalmádiban a koncertje előtti percekben bemutatkoztam Bródy Jánosnak - aki kezet nyújtott, s úgy mutatott be egy perccel később a színpadon, mint nagyon régi, kedves barátját. Ez a bizalom, nemeslelkűség akkora erőt adott, mely átsegített a legnehezebb évek megpróbáltatásain is.

- Én is gyerekkoromtól zenélek, folyamatos tanulás, gyakorlás révén jutottam el odáig, hogy a Venezuelai Nemzeti Filmharmonikusok szólistája lettem - veszi át a szót Ada.

- Hova sorolnák zenéjüket, miket játszanak koncertjeiken?

- Többféle műfajt is játszunk. Könnyű és komolyzenét, latin és magyar népzenét, világzenét. Gyerekműsorunk is van. A zene az, ami leginkább összeköti és összetartja az embereket, s nekünk is ez a célunk, hogy az emberek békében, barátságban, egymást és a természetet szeretve éljenek. A férjemmel együtt a zenénkkel, elõadásainkkal a béke kulcsát jelentő harmonikus életet hirdetjük.

- Hol koncerteztek eddig?

- Európa legtöbb országában, valamint Indiában, és a Karib-térségben. A férjem korábban szerepelt Dél-Koreában és a Délafrikai Köztársaságban is.

- Magyarországon is sok helyre hívnak meg bennünket, nagy örömmel teszünk eleget minden felkérésnek – veszi át a szót Csaba. - Feleségem, nemcsak nagyszerű zenész, de a magyar nyelvet is remekül elsajátította, és sok közös vonást talál a magyar és az indián népművészetben.

- Bizony, így van - veszi át a szót Ada. - Magyarországot, népét, kultúráját, zenéjét nagyon megszerettem, és gyönyörű tájai, természeti kincsei, történelme - a szívembe egyre mélyebb gyökeret eresztenek, s boldog vagyok, hogy egy ilyen csodálatos országban élhetek. Gondok mindenhol vannak, de ha tiszta szívből azon vagyunk, hogy a problémákat megoldjuk, akkor minden égi segítséget meg is kapunk hozzá. A világot járva azt látjuk, hogy Magyarország meseszép, és sok különleges, egyedi értékkel rendelkezik, melyekre vigyáznunk kell és megőrizni a jövő nemzedékeinek.

- Sok érdekes történet lapul a tarsolyukban, mivel igazi világutazók, ha néhányat megosztanának, örömmel vennénk.

- Sosem fogom elfelejteni, amikor a 2009-es karibi turnénkon Puerto Ricóban találkozónk volt egy odaigazolt magyar röplabdázóval. Már a harmadik étteremnél jártunk – mert mindenütt teltház volt – mire végre helyet kaptunk. Itt is mindössze két szabad asztal volt. Alighogy leültünk, kisvártatva bejött és leült a szomszéd asztalhoz a világtalan gitáros-énekes világsztár, José Feliciano és kísérete. Mikor megtudta, hogy magyar vagyok, magyarul fordult hozzám: Jó napot kívánok, köszönöm szépen, kérlek beszélj hozzám magyarul! Én pedig szóhoz sem jutottam a meglepetéstől...

Vagy óriási élmény volt a világ legnagyobb fúvós fenoménjának, a venezuelai Pedro Eustache-nak mesterkurzusán részt venni, Caracasban. Vannak persze hazai élményeim is: egyszer Dévai Nagy Kamillával, a Liszt Ferenc-díjas mûvésznõvel és diákjaival utaztam a Vajdaságba koncertezni. Éjszakai órákban érkezett karavánunk a szerb határhoz, ahol kiderült, hogy három erdélyi növendék – mint román állampolgár – vízumköteles. A 34 nyelven éneklő, Guiness-világrekorder Kamilla ekkor elővette gitárját, s olyan műsort adott elő szerbül, hogy a kezdetben zord, hajthatatlan határőrök meghatódottságukban végül átengedték csapatunkat.

- 2006 őszén épp az 56-os forradalom emlékműsorát tartottuk a délafrikai Johennesburg melletti magyar farmon, amikor egy feketékből álló banda támadt ránk, leütötték a fegyveres őröket, feltörték a kocsikat, fosztogattak. A derék 56-os pesti srácok a régi fürgeségükkel pattantak fel a nézőtérről, s rövid tűzpárbajban elzavarták a rablókat.

- Mindig ennyire lelkesek, csak pozitív élményeik voltak?

- Az ember rengeteget tehet másokért, ha hagyja, hogy a szíve oda vezesse, ahol szükség van figyelemre, biztatásra, segítségre. S a jóság, a szeretet ösvénye csodákkal van tele. Néha persze elkerülhetetlenül hoz az élet rendkívül fájdalmas helyzeteket is, de mi ezeket is próbáljuk méltósággal átélni. Sajnos, pár nappal elkéstünk, amikor 2012. februárjában a világhírű énekesnővel, Whitney Houstonnal szerettünk volna találkozni. Amerikába repültünk, s már Miamiban ért a halálhíre...

A következő évben pedig második kisbabánkat veszítettük el, máig tisztázatlan körülmények között, orvosi műhibák sorozata következtében... Mindezek a szörnyű megpróbáltatások azonban nem gátolhatnak meg bennünket abban, hogy továbbra is tegyük a jót, s minden erőnkkel, szeretetünkkel egy őszintébb, igazabb, emberségesebb világ építésére törekedjünk. Az emberiséget csak az mentheti meg a pusztulástól, ha felismeri a valódi értékeket, s azokhoz igazítja életét. Ehhez a felismeréshez próbálunk a magunk szerény eszközeivel hozzájárulni.

Búcsúzom a Labant családtól. Ábel alszik bölcsőjében, Lehel még óvodában, a művészházaspár szavainak hatása alatt vagyok. Tudatosan élnek, erős pozitív kisugárzásuk teljesen áthatja környezetüket. Nincs bennük az égvilágon semmi rejtély, titok varázslat, misztika: egyszerűen békében élnek önmagukkal, és szenvedélyesen szeretik azt, amit csinálnak. Élik az életet, élik a zenét.

 

Feketegyarmati Sándor